Fura helyzet adódott a napokban éppen a pénzzel kapcsolatban. Veszteség ért, mégpedig oly módon, hogy semmilyen hibát nem követtem el, de a lakóközösség és egy bizonyos szolgáltató olyan megállapodást kötöttek, ami igazságtalan kárt okozott nekem. Az igazgatóság nem számolt utána a tényleges fogyasztásoknak, csak a legutóbbi két évet vette alapul és bár az ő hibájukból nem volt befizetés, visszamenőleg megemelte a szolgáltatás díját. Azon család, amelyik a legnagyobb fogyasztó volt, évtizedekig az összes többin élősködött mindvégig, megúszta, mivel az utóbbi években csak egy személy lakott a lakásban. Számoltam-számoltam, hivatkoztam etikára, igazságra, de a többiek passzívan tűrték a tűrhetetlent. Nem volt értelme vitázni. 

Azon gondolkodtam, milyen okosságot kellene most nekem ebből leszűrnöm? Itt dolgozom a bőség-programomon, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, közben elkapott az influenza is, ráadásul még ez az érthetetlen - bár számomra világos - ügy is úgy látszik rajtam csattan. Rájöttem, hogy törvényes szerződések híján nincs értelme vitázni, az élősködők mindenképpen jól járnak, nekünk pedig fizetni kell, úgyhogy a legokosabb tovább lépni és az isteni igazságszolgáltatásra bízni az elintéznivalókat. Jój, jó, de ki bírja azt kivárni? Meg aztán lehet, hogy én is ilyen igazságszolgáltatás következtében veszítek most? Gondolkoztam, de nem jutott semmi az eszembe. Akkor marad az elengedés (ha az ilyenkor olyan könnyen menne!) és az új építése. 

Vannak helyzetek, amikor valami rosszul sül el és már a folyamat megkezdődött, az események lendületet vettek, nem lehet őket leállítani, ilyenkor a legnehezebb megnyugtatni magunkat, pedig az egyetlen okos megoldás. Ilyenkor legtöbbször azonnal cselekedni akarunk, mert hát gáz van, itt a baj a nyakunkon, csakhogy éppen ilyenkor nem fog menni a jóvátétel. A negatív események bekövetkezése a küszöbön, be fognak lépni, helyezkedj úgy, hogy a lehető legkisebb kárt okozzák! 

Volt egy mondat vagy gondolat, nem tudom már..., ami Julie Ann Cairns könyvéből talán a legerősebben megmaradt ( valószínűleg azért, mert nekem most, életem ezen szakaszában erre kell figyelnem?): "...rájöttem, hogy akkora a baj, hogy azt én már úgysem hozhatom helyre, hát hagytam a fenébe, nem foglalkoztam vele tovább és ezzel párhuzamosan elkezdtem építeni egy teljesen új világot, ami már tetszett" (szabadon idézve)

Hidd el, a baj is átmeneti. Ha bajban vagy, anyagi bajban, az is. Sok milliós adósságokból álltak talpra emberek, teljesen reménytelen helyzetekből és tettek szert újból vagyonra, ami már maradt. Minden átmeneti. Ha valamit elrontottál és most érzed a következményeit, már ne sirasd a múltat, képzeld el, hogy zuhansz és, ha már zuhansz, úgysem tudsz változtatni, csak helyezkedj úgy, hogy a legkevesebb ütéssel megúszd. Változtatni igazán akkor lehet, amikor szélcsend van, pánikban nem. Ha valami össze akar dőlni, dőljön össze teljesen, romra nem lehet építeni. Csak kezdd el lerakni az új szokások, elképzelések és tervek alapjait. Először gondolatban. 

A szokások, amiket az elmúlt hónapban felvettünk nagy mértékben hozzájárulnak majd az anyagi helyzeteted feljavításához. Csupán egyetlen titkuk van: a rendszeresség. Ne legyen nap, amikor kimaradnak! Ha mégis, a következőn azonnal pótold. Tudd, hogy rengeteg lehetőség vesz körül bennünket és arra trenírozod magad, hogy ezekből egyre többet vegyél észre. Észre is fogod venni őket!

"A bőség folyama nagylelkűen árad és ez így helyes..."