Plusz egy okosság, amit jó tudni, mielőtt átesnénk a ló másik oldalára ezzel az átprogramozósdival. 

Tulajdonképpen a tudatalatti semmit nem számítana, ha mindig jól éreznénk magunkat a bőrünkben, ugyanis az érzéseinkkel vonzunk, nem a tudatalattinkkal. Az, hogy mi fut bennünk tudatalatti programként, az csak egy szokás, egy mód, ahogyan az adott helyzethez hasonló helyzeteket meg szoktunk oldani, ahogyan viszonyulni szoktunk hozzá és ez csak akkor jut szóhoz, mikor áldozatként sodródunk bele valamilyen helyzetbe, fáradtak vagyunk ahhoz, hogy a gondolatainkat tudatosan irányítsuk vagy kétségbe vonjuk esetleges hazug állításaikat, következtetéseiket. 

Byron Katie módszere például csodálatosan megkérdőjelezi rossz érzést okozó gondolataink, állításaink igazságtartalmát. Ugye, emlékszünk még rá, hogy a gondolatnagytakarítás pedig nem más, mint a régi hiedelmeink igazságtartalmának megkérdőjelezése. A kétségbevonással kezdődik haszontalan gondolataink, akadályozó programjaink kidobása. 

Használjunk fel bármilyen módszer, ami hat. Ez a lényeg! A meditációk számtalan fajtája létezik, de léteznek más technikák, tanítók, amik, akik segítenek kibogozni eddigi beidegződéseinket. 

Mikor először találkoztam ezzel az igazsággal, hogy a tudatalattinknak semmi köze a vonzáshoz, mert nincs ereje, én sem értettem, hogy hogyan is van ez pontosan. Azután egy kicsavart igazságnak éreztem, mert azt ugyan értettem, hogy nem azzal vonzunk, hanem a jelen érzéseinkkel, de a az érzésinket a gondolkodásmódunk és az adott helyzethez, témához való szokásos viszonyulásaik generálják, akkor miért kell feleslegesen szétaprózni a dolgokat? A tudatalattinak köze van hozzá és kész! Később mégis örültem a részletes magyarázatnak, ugyanis olyan mértékben túlhangsúlyozzák a tudatalattinkban futó programok szerepét, hogy sokszor lebénított a tudat, mekkora "ellenséggel" kell megvívnom, mert úgy találtam, annyi rossz program futhat az én tudatalattimban, hogy soha nem érek a végükre! 

Nem is kell! Jó, ha tudjuk, hogy így működünk, de a hatalmunk mindig a jelenben van. Vannak rosszabb napok, gyengébben uralt helyzetek, időnként kicsúszik az irányítás a kezünk közül, de ez rendben van. Nem kell mindent egyszerre megváltoztatni és főleg nem kell mumust látni a múltban, csak mert megtudtuk, hogy a tudatalattink irányítja nagyrészt az életünket. Mégegyszer: a tudat alatt futó programjaink csak a szokásos reakcióinkat segítik elő. Ha eddig rosszul viszonyultunk a dolgokhoz, nem kell mumust látni benne, meg lehet állni, át lehet gondolni a reakcióinkat, erre való a meditáció és máris kezdjük visszavenni a hatalmat az életünk felett. 

A tudatalattinak nincs ereje, az erőt mindig a jelenből adjuk hozzá. Lassítás, tudatosítás, régi, automatikus reakcióink megkérdőjelezése és már vissza is vettük a hatalmat az életünk felett. 

A szegénység-program, ami fut benned az erőt a negatív érzelmeidből veszi. Az erő mindig az érzelem, a vonzás törvényét az érzéseink működtetik, ne csináljunk túl nagy mumust a tudatalattinkból!

Élj egyre nagyobb bőségben!