Van az a mondás, hogy „A pénz nem boldogít!”. Gyanítom, hogy aki kitalálta nem volt gazdag ember, sőt, talán még boldog sem igazán. Számomra mindig is inkább önigazolásnak hangzott, mint bölcsességnek. Ennek ellenére, úgy gondolom, szépen és alaposan belénk programozták, mint az élet egyik nagy igazságát. Sokan már azt se tudjuk, kitől hallottuk először, másodszor, hol olvastuk, csak megtanultuk. Megtanultuk, mert általános igazságként terjed szájról szájra, pedig lehet, hogy a kitalálója csupán élete egy bizonyos fordulópontján sóhajtotta a levegőbe, valaki meghallotta, tetszett neki és tovább adta. Arról nincs sok mese, mi lett ezen bölcsesség alkotójával. Vagy inkább első megfogalmazóival. Sokan jöhettek erre rá életük egy bizonyos pontján, igaznak vélték, elmondták, tetszett. A történet nem vezet sehova, nem jön sehonnan. Mivel arról sincs tudomásunk, hogy miféle életesemények előzték meg a bölcsesség születését, születéseit.
Igaz ez? Szívesen megkérdezném az embereket, igaz-e ez szerintük? Aki gazdag, de nem találja a helyét a világban, bőszen bólogatna, aki pedig a megélhetéséért küzd, akitől a szegénység miatt elvették a gyerekeit, ő viszont úgy gondolja, boldogabb lenne, ha lenne pénze.
A probléma talán nem is itt van, hanem az egész álbölcsesség logikátlanságában. Ott hibádzik a dolog, hogy egyáltalán miért kell a kettőt összehasonlítani? Se füle, se farka! Talán azok, akik ezt kitalálták a pénzért való hajszában elvesztették a legkedvesebb emberi kapcsolataikat, az idejüket, az életüket, az egészségüket. Valami ilyesmi lehet a háttérben, de ebből mégsem következik az, hogy a kettőt össze kell hasonlítani, hogy egyáltalán vetélytársai lennének egymásnak.
Gondoljuk végig logikusan! A pénz és a boldogság összehasonlítása csak és kizárólag abban az esetben indokolt, ha választanunk kell az egyik vagy a másik között. Különben teljesen értelmetlen. Mint ahogy értelmetlen is, mégis belénk verték.
A pénz az anyagiakat jelenti. Az anyagiakat okosan kezelni tudni a legfőbb érdekünk. Ráadásul mára már bizonyított tény, hogy megtanulható, elsajátítható ez a képesség, mint ahogy az is nyílt titok, hogy a tudatalatti programjaink akadályozzák egyedül ennek elsajátítását.
A boldogság pedig egy örömteli létállapot, amikor a lehetőségeinket látjuk, amikor tele vagyunk tettvággyal, ötletekkel, szeretjük az életünket, a többi embert, jól érezzük magunkat. Ez nem egy folyamatosan fenntartható állapot. Nem bírná a szervezetünk a folyamatos feldobottságot, meg aztán továbbra is csak emberből leszünk, ugyanúgy előfordul, hogy valami nem sikerül ugyanúgy elszomorodunk, csak már nem tart sokáig és inkább tanulunk a történtekből, majd reménytelien tovább megyünk.
A boldogság egy létállapot, ami inkább a pozitívumokra koncentrál, pozitív érzések jellemzik, a pénz és az anyagiak helyes kezelése pedig különböző készségeket követel meg, melyek nagy része tanulható. Érzelmi állapotot egy tanulható képességgel mi a fenének kell összehasonlítani?
Talált! Csakis akkor, ha az egyik már az elején nem volt annyira fontos.
A lényeg számunkra: azért szeretnénk bőséget az életünkben, hogy boldogabbak legyünk.
Ma még tombol bennem az influenza, így a konkrét pénzügyekkel, már csak a tévedés nagyobb esélye végett sem, foglalkoztam. Gazdagság-boldogság terápiát tartottam.
Feladat: luxusról, felszabadultságról, boldogságról, meghittségről, biztonságról – kinek mit jelent – keressünk képeket vagy filmet és töltődjünk fel!
Ezzel teljesítettük a tudatos teremtés egyik fő követelményét: ne múljon el nap, hogy ne foglalkozz a céloddal!
Az eddigi napi teendők maradnak.
Légy gazdag és boldog!
fotók: pixabay
